|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
| észrevételeim vannak | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Intézménymutató: Solness Konyvkiado 2004. augusztus 10.A Temesvári Egyházmegye hűséges krónikása, a Caritas és Egyház c. lap főszerkesztője, Boér Jenő a napokban jelentette meg a Lelkészarcok befejező kötetét. Tizennégy éve kitartóan készíti interjúit az egyházmegye főpapjaival, tisztségviselőivel, plébánosaival, szerzetes papjaival, s az összegyűjtött anyagból négy könyvet publikált. Az első Temesvári lelkészarcok címmel 1990-ben látott napvilágot, ezt követte a Lelkészarcok a Temesvári Egyházmegyéből három könyve, amiből a harmadik 2004-es évszámmal a temesvári Solness Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A négy könyv az egyházmegyében szolgálatot teljesítő kilencven papot szólaltat meg, mindössze tizenketten nem vállalták a nyilvános szereplést a könyvben. /(Szekernyés): A lelkészarcok befejező kötete. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./2004. október 12.Megjelent Billédy Hrivnyák Ilona Könnyekből fakadt… /Solness Könyvkiadó, Temesvár/ című, rövid prózai írásokat, esszéket, vallomásokat tartalmazó könyve. A hazatérés, a hazagondolás újabb vallomása, hiszen a szerző már hosszú évek óta Temesvárról a németországi Karlsruhe városába költözött családjával. A hagyományok, a nyelv, az emberi tartás megőrzéséért emel szót. /Pongrácz P. Mária: Billédy Ilona új kötete. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 12./2005. július 12.A város egyik legrégebbi és legszebb barokk templomáról, jelent meg jól dokumentált könyv a Temesvári Római Katolikus Püspökség kiadásában /Szekernyés János: Temesvári Szent György Székesegyház, Temesvár, Solness Könyvkiadó, 2005/. A monográfia első felében a szerző a Csanádi Egyházmegye alapításától napjainkig vezeti végig az olvasót. Temesváron 1736-ban kezdték építeni a Dómként emlegetett templomot. A művészeti író különös szakértelemmel vette számba a székesegyház műépítészeti, képzőművészeti és iparművészeti kincseit, értékeit. /(Sz. I.): A Szent György Székesegyház krónikája. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./2005. november 29.Személyes történelemkönyv, kordokumentum, irodalom, így lehetne jellemezni a Németországban (Karlsruhéban) élő író, a nyolcvanöt esztendős Billédy Ilona napokban megjelent Sorsok és emberek /Solness Könyvkiadó, Temesvár/ című kötetét. Összegyűjtötte a temesvári piarista gimnáziumban és a Notre Dame-ban végzett vén diákok emlékeit, élettörténeteit. Ezekből a vallomásokból megrajzolta a bánsági ember portréját. A “temesvári tudat”, a szülőföldhöz való ragaszkodás átsugárzik minden íráson. Volt osztálytársak, barátok küldték el neki életük történetét, melyekhez rövid magyarázatokat, leveleket fűztek a szerzők, mert segítette munkáját férje, Hrivnyák Zoltán. Az akkori diákokból híres kutatók, mérnökök, ügyvédek, művészek lettek otthon, Magyarországon vagy a nagyvilágban. /Pongrácz P. Mária: Hazatérő szép üzenet. Billédy Ilona vallomásai. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./2006. november 14.A múlt évi bánsági árvíz idején tudatosult csak az emberekben, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a társadalomban az egyházi segélyszervezetek és a magánkezdeményezésre létrejött karitatív szolgálatok. A tavaly áprilisi katasztrófa során, illetve azt követően szervezett segélyakciókat foglalta könyvbe a temesvári Boér Jenő Adni, tenni segíteni /Solness Kiadó, Temesvár/ című interjúkötete. A római katolikus egyház és a Caritas, illetve a többi történelmi magyar egyház főméltóságai, képviselői szólalnak meg a könyvben, de szó esik a Máltai Segélyszolgálat, a Hilfe für Kinder szervezet, a Reconstructio 2005 Egyesület, a Keresztény Emberbaráti Orvosi Szervezet, a Christiana tevékenységéről is. /P. L. Zs.: Az adakozás dicsérete. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./2008. május 4.Boér Jenő, a temesvári Caritas és Egyház című lap főszerkesztője könyvében (Merjetek jók lenni…, Solness Könyvkiadó, Temesvár, 2007) a hit, a szeretet megnyilvánulásait, az emberséges cselekedeteket sorakoztatja fel. Mintegy tíz év karitatív eseményeiről szólnak a kötetbe foglalt beszámolók, riportok, krónikák, interjúk és portrék. Írásaiban a hivatásos karitatív intézmények mellett olyan magánszemélyeket, civileket is bemutat, akik segítették és odaadóan szolgálják embertársaikat. A temesvári egyházmegye Caritas-szervezete több szociális intézményt is működtet. Boér Jenő képet ad a Temesváron és Nadrágon létesített szociális étkezdéről, a Páter Jordán Menhelyről, amely hajléktalanokat fogad be éjszakára és étkezteti őket, a családi erőszak áldozatait befogadó Mária Otthonról, az újpécsi Szent Miklós gyermekfaluról, az újbesenyői, merczyfalvi, vecseházi gyermekotthonokról, ahol árva, mozgássérült vagy értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalkoznak. /Szekernyés Irén: A jóság mércéje: a segítségnyújtás. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 4./lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||